UNICEF
Adományozzon! Adományozz
most!
Segítsd az UNICEF céljait!
Válassz összeget, vagy add meg egyszeri adományod összegét.
2000 Ft
4000 Ft
6000 Ft
UNICEF UNICEF
vissza
előre
>

Miért jó ha az UNICEF csapatban indulsz?


Az UNICEF Csapat program eddigi legsikeresebb adománygyűjtőit megszólaltató sorozatunkban ezúttal egy 36 éves budapesti hölgyet mutatunk be olvasóinknak, aki a hétköznapi életben a logisztika területén dolgozik, szabadidejében viszont nem rest lefutni egy teljes maratont, ha ezzel a leginkább rászoruló gyermekeknek tud segíteni.

Szabó Grétát az UNICEF Csapattal, illetve az adománygyűjtésével kapcsolatos élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.

- Milyen indíttatásból csatlakoztál az UNICEF Csapathoz?
Szabó Gréta: - Nyár végén, kora ősszel kerestem fel az UNICEF Budapesten lévő irodáját. Az interneten láttam egy megosztást a menekült táborokkal kapcsolatban. Előtte pár napja voltam a Migration Aidnél is  a Keletinél, és teljesen lesújtott, amit tapasztaltam. Elkeserítő volt. Ezért ez volt a legkézenfekvőbb dolog, amit tehettem. Segíteni szerettem volna, ezért csatlakoztam az UNICEF Csapathoz.

- Milyen versenyen indultál az UNICEF csapat színeiben, és mekkora adományt sikerült összegyűjtened?
- 30. Budapest Spar Maratonon indultam, és 50 ezer forintot sikerült összegyűjtenem a szíriai konfliktusban érintett gyerekek számára.

- Mikor hitted el, hogy sikerülni fog összegyűjtened a célként kitűzött adományösszeget?
- Az első perctől kezdve biztos voltam benne, hogy sikerülni fog.

- A barátaid, ismerőseid részéről milyen volt a fogadtatása annak, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz nemes célra?
- A családom és a barátok, a közvetlen környezetem örült és próbáltak segíteni, természetesen támogatták a versenyemet is. De volt olyan is, aki nem értette, hogy egyáltalán miért futok, és miért szeretnék segíteni. Azt gondolom, hogy ők eleve ilyen típusú emberek, akik általában a „hogy nem lehet” attitűd szerint élnek. Egyébként akkor kezdtem a kampányt, amikor elég vegyes érzelmeket váltott ki a menekültek támogatása, illetve a probléma kezelése, megoldása Magyarországon. Lehetséges, hogy ez is befolyásolta őket.

- Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vett rá erre?
- Rendszeresen sportolok. A versenyre egy évet készültem. Sokat segített, hogy egy jó dologért is futok. Mindenképpen motivált a dolog.

- Részt veszel a jövőben is hasonló gyűjtésekben?
- Igen, szeretnék a jövőben is segíteni.

- Mi miatt ajánlanád az UNICEF Csapatot másoknak?
- Bizalom, arra vonatkozóan, hogy a segítség valóban oda megy, ahova szeretnénk küldeni.
 

*******
Az UNICEF Csapat program eddigi legsikeresebb adománygyűjtőinek egyike egy 30 éves közgazdász, Vasvári Tamás, aki az októberi 30. Spar Budapest Maratonon teljesítette élete első maratonját, és ennek apropóján csatlakozott az UNICEF csapathoz. Barátai a gyűjtésén keresztül több mint 54 ezer forinttal támogatták az UNICEF céljait.
Tamást élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.
 
- Hogyan találtál rá az UNICEF csapatra, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?
Vasvári Tamás: - Az UNICEF csapatát több korábbi futóversenyen is láttam, de standjukat először az őszi budapesti félmaraton után kerestem fel: érdekelt, miképpen ölthetem magamra az UNICEF csapat pólóját. A verseny után hazaérve még délután felkerestem a csapat honlapját és regisztráltam. Tetszett az ötlet, hogy segíthetek, de akkor még elég elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha akár egy forint támogatást is összegyűjtsek.
- A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás?
- Egyértelműen pozitív volt a fogadtatás, sok biztatást és támogatást kaptam. Ezt tükrözi az is, hogy a fenti támogatást tizenheten adták össze.
 
- Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vezérelt? Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nem csak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz?
- Három és fél éve futok rendszeresen, a maratoni motiváció korábban megszületett. De a 33 km után a Margitszigeten eszembe jutott, hogy mennyi támogatást sikerült összegyűjteni. Büszke voltam barátaimra, és ez megmosolyogtatott, biztos ez is lökött rajtam egyet a holtponton.
- Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben?
Első maratonból csak egy van, így az újabb versenyeken más apropót kell találnom a további gyűjtésre. Mindenképpen tervben van, de ezt a plusz hozzávalót még keresem.
- Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?
- Jó érzés egy nemes célt támogatni. Ez erőt ad a futás előtt, alatt és után egyaránt.
 


*************

Az UNICEF Csapat program sikeres adománygyűjtőinek egyike egy 29 éves szentendrei hölgy, a civilben marketing kommunikációval foglalkozó Tóth Réka, aki a szeptemberi WizzAir félmaratonon 50 ezer forintot gyűjtött össze futásával az UNICEF számára, és így a világ leginkább nélkülöző, illetve veszélyben levő gyermekeinek megsegítésére.
Rékát élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.

- Mióta vagy az UNICEF csapat tagja? Hogyan találtál ránk, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?Tóth Réka: -

- Most nyáron lettem a UNICEF csapat tagja, amikor elkezdtem az adománygyűjtést párhuzamosan a Wizzair félmaratoni felkészüléssel. Egy jóbarátom már futott a UNICEF-fel a tavaszi Vivicitta félmaratonon, tőle tudtam meg, hogy van ez a lehetőség. Nagyon megtetszett, hogy az "öncélú" futás mellett így egy jó ügyet is lehet támogatni, így nem volt kérdés számomra, hogy csatlakozom én is az UNICEF futócsapatához.

- A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás?

- Csakis pozitív visszajelzéseket kaptam, mindenkinek tetszett az ötlet és a cél, így  többen pénzzel is támogatták az akciómat :-).

- Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vett rá erre? Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nem csak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? Segít ez a tudat átlendülni a holtpontokon?

A sport egyébként is szerves része az életemnek, gyerekkorom óta mindig is sportoltam és sportolok valamit a mai napig. Futni másfél éve kezdtem el rendszeresen, és idén tavasszal fogalmazódott meg bennem az első félmaraton lefutásának gondolata, amit hamarosan tettek is követtek: jelentkeztem a versenyre, és letöltöttem egy  12 hetes felkészítő edzéstervet. Az edzésterv pontos betartása nem volt könnyű napi 8-10 óra munka mellett a nyári hőségben, de számomra hatalmas extra motivációt jelentett, hogy egy nemes ügy érdekében is teszem, amit teszek, azt éreztem, ha már belevágtam, "meg kell csinálnom", nemcsak magam miatt, hanem a UNICEF miatt is.

- Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben?

- Mindenféleképpen, ez nem is kérdés számomra!
- Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?
- Jókedvű, vidám, barátságos csapat, ahol mindenkit kedvesen és szeretettel fogadnak.

*******
Sikeres gyűjtői sorozatunkban bemutatjuk Jókay Tamást, akit  a Vivicittan volt szerencsénk megismerni, aki azóta futó csapatunk lelkes tagjává vált. Beszélgetésük után nem volt kérdés számára, hogy idén már maga is a jó ügy szolgálatába áll, és a rászoruló gyermekek megsegítésére gyűjt futásával.

A civilben tréninggel, tanácsadással foglalkozó férfinek idén a Vivicitta és a WizzAir félmaratonon összesen durván 100 ezer forintot sikerült összegyűjtenie, előbbi versenyen a gyermekek védőoltására, míg utóbbin már nem konkretizált célra ment a gyűjtés, így az adományozók maguk dönthették el, mely, az UNICEF által képviselt célra ajánlják fel tetszőleges összegű adományukat.
Tamást élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az UNICEF Csapattal?

Jókay Tamás: - Ez egy érdekes történet. Tavaly még saját indíttatásból indultam el a Vivicittán, ám a helyszínen találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, szóba elegyedtünk, és hamarosan megtudtam, hogy ő az UNICEF Csapat szervezőjeként és tagjaként vesz részt az eseményen. Egyből nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, így a fejembe vettem, hogy a következő évtől én is csatlakozom hozzá. Ennek megfelelően a 2015-ös Vivicittán már az UNICEF Csapat tagjaként teljesítettem a félmaratont, és szerencsére a gyűjtésem is sikeresnek volt mondható.
-
A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás? Jól tudom, hogy van, akinek azóta éppen te hoztad meg a kedvét ahhoz, hogy ők is becsatlakozzanak?


- Igen, ez így van. Eleinte nagyon vegyes volt a fogadtatás az ismerőseim körében, de összességében azért szerencsére több volt a pozitív reakció, mint a negatív. És hát igen, van olyan ismerősöm, akinek annyira lelkesítően beszélhettem az UNICEF Csapatról, hogy azóta ő is beszállt, sőt, ha minden igaz, jövőre lesz még egy ismerősöm, aki ugyanígy fog tenni, mert ő is jelezte már nekem, hogy összekötné a kellemest a hasznossal. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy magán a versenyen is nagyon pozitívan fogadják a kezdeményezésünket azok, akikkel együtt futunk, és a példánkat látva sokan felteszik maguknak a kérdést: mi miért nem gyűjtünk, ha már egyszer úgy is elindulunk a versenyen? Aki egyszer elgondolkodik ezen, az utána alighanem csatlakozni fog hozzánk, hiszen ez tényleg egy nagyon szerencsés és ötletes módja annak, hogy úgy tegyünk jót, hogy az közben nekünk is örömöt okozzon, miközben ez plusz erőfeszítésünkbe szinte egyáltalán nem kerül, hiszen a legtöbben amúgy is elindulnánk ezeken a versenyeken.

- A jövőben is részt veszel hasonló gyűjtésekben?

- Igen, mindenképpen az a célom, hogy jövőre is az UNICEF Csapatot erősítsem a különféle futóversenyeken. Sőt, még lehet, hogy idén is futok egyet a SPAR maratonon, de ezt még nem döntöttem el. Közben pedig az ötletelésből is kiveszem a részem, hiszen többedmagammal együtt nagyon szeretném, ha valamilyen úton-módon még szorosabbra tudnánk fűzni és még összehangoltabbá tudnánk tenni ezt a kezdeményezést, hogy még inkább tényleges csapatként tudjunk megjelenni a jövőben a különféle futóeseményeken. Én bíztatok mindenkit, hogy bátran vágjon bele és csatlakozzon az UNICEF Csapathoz, mert ez egy olyan dolog, amivel semmit nem veszíthet, viszont annál többet adhat olyan fiatal kis embereknek, akik segítségre szorulnak.  

*************

Az UNICEF Csapat program sikeres adománygyűjtőit bemutató sorozatunk főhőse egy 36 éves budapesti kommunikációs szakember, Kádár Anna, aki a Vivicittán indult el a félmaratonon, valamint nagylányával, Mimivel közösen a családi futáson, és 102 ezer forintot gyűjtött össze az UNICEF által képviselt kiemelten nemes célokra.

Annát élményeiről és motivációiról kérdeztük.

- Mióta vagy az UNICEF csapat tagja? Hogyan találtál ránk, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?

Kádár Anna: - Idén tavasszal tulajdonképpen azért döntöttem úgy, hogy első alkalommal lefutom a félmaratont, illetve az adott bátorságot, hogy az UNICEF színeiben futhatok. Jó érzés támogatni, és nagyon kellett, hogy az UNICEF pedig engem támogasson abban, hogy valóban végig tudjak futni a versenyen.

- A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás?

- Tetszett nekik nagyon, és sokan támogattak. Emellett nagyon klassz élmény volt a versenyen az UNICEF Csapat többi tagjával is megismerkedni, és együtt rajtolni.

- Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vett rá erre? Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nem csak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? Segít ez a tudat átlendülni a holtpontokon?

- Tavaly nyáron kezdtem el futni úgy, hogy akkor nem tudtam lefutni egy szigetkört. Aztán egyre többet jártam, és szép lassan a barátaim segítségével megszerettem a futást. De tavasszal – bár vágytam rá –, még egyáltalán nem éreztem, hogy készen állok a távra. Aztán Dominika barátnőm, aki már akkor az UNICEF Csapat tagja volt, azt mondta, meg kell, hogy tudjam csinálni. Az UNICEF-ért. És akkor regisztráltam. Nagyon sokat segített futás közben, hogy UNICEF pólóban vagyok, és már csak ezért is, meg a támogatóim miatt is végig kell csinálnom. Nekem ez nagy kihívás és nagy teljesítmény volt.

- Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben?

- Most az őszi versenyen megpróbálok még több támogatást gyűjteni a menekült gyerekek számára.

- Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?
Szeretem a célt, amiért küzdenek. Jó vele azonosulni.

******

Az UNICEF Csapat program eddigi legsikeresebb adománygyűjtőit bemutató sorozatunk következő részének főhőse egy 28 éves budapesti hölgy, Hegedűs Nikolett, aki civil foglalkozását tekintve az Országos Kardiológiai Intézetben dolgozik a Haemodinamikai laborban asszisztensként, a Szívsebészeti Intenzív Osztályon pedig ápolóként​.
Szabadidejében viszont fanatikus sportoló, aki legutóbb, a július 4-én megrendezett Balaton-átúszáson indult az UNICEF csapat tagjaként, és az úszás megkezdéséig 61ezer forintot sikerült összegyűjtenie a nepáli földrengés áldozatainak a megsegítésére.

Nikit az UNICEF csapathoz kötődő élményeiről és motivációiról kérdeztük.

- Mióta vagy az UNICEF csapat tagja? Hogyan találtál ránk, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?

Hegedűs Nikolett: - Júniusban láttam meg az UNICEF facebook oldalán azt a bejegyzést, ami a csapatot népszerűsítette, a Balaton-átúszással összefüggésben, és kíváncsiságból regisztráltam. Akkor még nem igazán értettem, hogyan segíthetek, de alapvetően hatalmas motivációt adott, hogy az első "nagy úszást" összeköthetem egy jótékonysági akcióval, ösztönzött és jó érzéssel töltött el, ahogy hirtelen beindult a folyamat.

- A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz a rászoruló gyermekeknek? Milyen volt a fogadtatás? Támogattak ebben?

- Alapvetően 3 kategóriára tudnám osztani a megismert reakciókat: volt, aki megígérte, hogy segít, és nem történt semmi; volt, aki szkeptikusan kételkedett abban, hogy az adomány valóban a nepáli gyerekeknél köt ki, és volt, aki büszkén segített, sőt, népszerűsítette is a kampányt. A Kardiológiai Intézet Haemodinamikai laborjában dolgozom, és az úszást megelőző két hétben a "kampány" volt a középpontban. Orvosok, asszisztensek, nővérek és minden szintű kiszolgáló személyzet adományozott. Szórólapokat nyomtattunk az UNICEF csapatos adatlapommal, muffint osztogattam adományért és mosolyogtam. Igazi kampány volt, utólag visszatekintve igen szórakoztató. Szép szociológiai tanulmány és emberismereti tréning is volt egyben, rendkívül tanulságos.

- Többnyire az ismerőseid támogattak, vagy az UNICEF csapaton keresztül szert tettél új ismeretségekre, barátokra, kapcsolatokra is?

- Alapvetően a munkatársaim, ismerőseim, és családtagok támogattak, viszont néhány eddig felszínes kapcsolat szorosabbra fonódott ezáltal.

- Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vett rá erre? Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nem csak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? Segít ez a tudat átlendülni a holtpontokon?

- Évek óta sportolok, a Balaton-átúszás pedig szerepelt a "bakancslistámon", és mindenképp átúsztam volna. Hálás vagyok viszont, hogy összeköthettem ezzel a gyűjtéssel, hihetetlen motivációt adott, és rengetegen szurkoltak, nagy élmény volt. Sokszor erőt adott a nepáli gyerekek által átért trauma ahhoz, hogy felkeljek hajnalban, elmenjek úszni, majd dolgozni, és újra úszni. Minden javított teljesítmény ösztönzött. Sok minden fejben dől el, úgy gondolom, csak akarni kell. És megpróbálni. Ha pedig nem sikerül, akkor nyugtázni azzal, hogy holnap újra megpróbálom, és igyekszem jobban csinálni.

- Részt veszel a jövőben hasonló gyűjtésekben?

- Mindenképp. Illene lefutni egy félmaratont, majd egy teljes távot, ez a következő cél, de még nagyon sok munka van odáig.

- Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?

- Ösztönöz, közösséget teremt, és jó érzés adni, önzetlenül. A csapat által, a megtett táv után, legyen az bármilyen sport, hihetetlen eufóriát okoz a teljesítmény, az, hogy megcsináltad, legyőzted saját magad. Amikor pedig azt látod az UNICEF csapat oldaladon, ahogy a rózsaszín csík csúszik egyre a cél felé, és emeled az adományozási célt, mert már rég elérted az előzőt... na az nagyon jó érzés.


******
Bemutatjuk Kimmel Zsoltot. Olvassátok el beszélgetésünket a K&H mozdulj! Félmaratonon indult csapattagunkkal élményeiről, tapasztalatairól. 

Jelen cikkünk főhőse Kimmel Zsolt, 33 éves budapesti lakos, aki civilben egy üzletberendezésekkel foglalkozó cégnél dolgozik, mint raktári vezető. A K&H félmaraton volt az első versenye az UNICEF Csapat tagjaként, és rögtön első nekifutásra sikeresen abszolválta a kitűzött 50 ezer forintos célt, amely azóta már a nehéz sorsú gyermekek megsegítésére lett fordítva. Zsoltot élményeiről, motivációjáról és jövőbemutató terveiről kérdeztük.

- Mióta vagy az UNICEF csapat tagja? Hogyan találtál ránk, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?

Kimmel Zsolt: - Idén májusban a K&H félmaratonra készülve jött szembe velem az UNICEF Csapat felhívása. Jó ideje fontolgattam már, hogy össze kellene kötni a kellemest a hasznossal, így hát jelentkeztem. Szociálisan érzékenynek tartom magam, szerveztem már ruhagyűjtést hajléktalanoknak, de részt vettem egy rászorulóknak ételt osztó szervezet életre keltésében is. Ahol tudok, segítek, és ha ezt a hobbimon keresztül tudom megtenni, az külön öröm számomra.     

- A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás?
- Pozitív volt a fogadtatás mindenki támogatott a gyűjtésben, voltak olyanok is köztük, akikről nem hittem volna, hogy megérinti őket az ügy.

- Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nemcsak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? Segít ez a tudat átlendülni a holtpontokon?
- Hatalmas pluszt adott a tudat a K&H-n a 40 fokban, hogy ezt nemcsak magamért csinálom, hanem számítanak rám a támogatóim is és a gyerekek is, akikhez el fog jutni az adomány.

- Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben?
- Jelenleg is gyűjtök: a WIZZAIR félmaratonon indulok az UNICEF csapat színeiben.

- Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?
- Azért ajánlom, mert egy nagyon jó csapat, melynek tagjai egy nagyon nemes célért küzdenek. Valahol olvastam egy idézetet, ami így hangzik: „Egy embert az jellemez igazán, ahogy a gyengébbekkel bánik.”


***********

Az UNICEF Csapat az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány jótékony sportközössége, mely a világ legrászorultabb gyermekeinek megsegítését tűzi ki célul. 

Az UNICEF már 5 éve segíti a szíriai menekülteket oktatással, élelemmel, tiszta vízzel és ad reményt a családoknak, hogy ne a menekülés legyen az egyetlen út számukra.

50 000 Ft-nyi adományból már az alábbiakat tudjuk biztosítani a rászoruló gyermekeknek:
 

  • 300,000 liter víz megtisztítására elegendő víztisztító tablettát,
  • 1,600 darab gyermekbénulás elleni cseppet,
  • 800 darab kanyaró elleni védőoltást,
  • 700 adag terápiás élelmiszert alultáplált gyermekeknek,
  • 25 kisgyermek teljes iskolai felszerelését,
  • ezenkívül az adományokból ruhát, takarót és sátrakat tudunk osztani.




Itt tudsz sportolókra, helyszínekre vagy éppen versenyekre keresni.

AKTUÁLIS VERSENYEINK